Megbékélt lennél
ezzel a világgal,
mint voltál
egykor a fűvel.
Büszke lennél,
mint voltál
az állatok között.
És boldogan élnél
az emberek között.
Nincs emberi értelmed.
TUDOM, HOGY SZERETLEK
(VEM, DA TE LJUBIM)
Tudom, hogy szeretlek,
mert a te boldogságod
boldoggá tesz,
mert a te bánatod
az én bánatom
mert a te fájdalmad
fáj nekem,
mert a szépséged
szépsége vagyok
mert a jóságod
jósága vagyok.
És tudom, hogy te szeretsz engem.
MÉG MINDIG
(ŠE ZMERAJ)
Még mindig itt a boldogság
az én hazámban,
de többé nem boldog;
még mindig itt az öröm
az én hazámban,
de többé nem örül;
még mindig van a hazámban büszkeség,
de többé nem a büszke büszkeség,
mint egykoron,
mert az én hazámban
a hazugság, a mohóság
és a gőg uralkodik.
SOHA
(NIKOLI)
Már sohasem fogunk
dalolni és inni,
ahogyan daloltunk és ittunk
mi együtt.
Mársohasem fogunk
úgy örülni,
ahogyan örültünk
mi együtt.
Sohasem, sohasem
úgy mint együtt,
mert már sohasem leszünk
mi együtt.
ELMEGYEK
(POJDEM)
Elmegyek,
amikor megjön a májusom,
elmegyek
a rózsás síkságokra,
ahol meglelem
mindazt, mit
összeszedtem
tegnap óta,
és ki tudja mióta.
Elmegyek minden végek
legvégére,
elmegyek
minden májusok májusába…
Vissza ne hívjatok!
CSAK SZÉP SZAVAKAT
(SAMO LEPE REČI)
Csak szép szavakat
tárok fel előtted,
és mondok neked,
csak szép szavakat.
Hogy gyermeki lelked
be ne mocskoljam,
és erőt adjak
a kilátástalan napokra,
amikor már fogod látni
amikor már fogod tudni,
amikor már fogod ismerni,
amit ismerned kell,
hogy elrejtsem előled
a való igazat
és neked tényleg
ne hazudjam.
HA ELJÖN A HÁZBA
(ČE PRIDE V HIŠO)
Ha eljön a házba, kit szeretsz
ha jön nappal, ha éjszaka,
ha jön egyedül, ha jön mással,
ha jön hívásra, ha jön önként,
ha jön komoran, ha jön mint napsugár,
ha ajándékot hoz, ha ajándékot vár,
eljön vele a házba a fény.
És amikor eltávozik a fény,
egyre csak keresed, de meg nem leled
a sötétben az elveszített kulcsot.
