1. september 2008 – XI. letnik
Tudtál a kék szemekről, A hangos harmonika-együttesekről?
Nem, mert csak bajt és félelmet hintettek szét az emberek között.
Egyesek védekeztek, mások csak elmentek.
Csodálatra méltó ez a játék. Csodálatra méltó.
Gyerünk a hangos harmonikák után!
Semmi sem maradt a világból. Csupán a fehér lovak hallatlan világa osont be a paradicsomba.
Mögöttük lépdelek és a költészet utolsó lapját olvasom.
Kacsáznak a hangoskodó kalózok és elvesztik a bölcs utódokat.
Sötét az emlék útja, fehér gazellák ülnek rajtunk.
Átázott kabátok lógnak a kávéházban.
Mindentudóan ömlengnek. Keserű már a honvágy.
A hamutálcák kiürülnek, ha azokat simogatják.
Koraiak az átvirrasztott éjjelek.
