(Ritem)
Valahol az úton kis fény pislákol
valahol az úton hang szól mint máshol
valahol az úton a szívem titoktól lángol
(fika)
A krétával táncol a pont, e pötty,
kíváncsin nézelődik a kérdő- s felkiáltójelek közt,
a nevető vessző mellett mintha kissé fáradt lenne,
a kettőspont neveti: üres fazék, nincs semmi benne,
a kiáltásoktól, sikolyoktól álomba zuhan kicsi teste.
(Mešetar)
No lám, hatalmas közvetítő a gondolatjel.
elölről hátulról fütyül, sípol míg nem perdül táncra kövér komája,
No lám, büszke közvetítő a gondolatjel.
(Popek sveta)
Az utak s a városok kereszteződésében úton Mikimiérthogyha felé a kérdőjel kiugrott a felkiáltójel elé,
az utak s a városok kereszteződésében úton Mikimiérthogyha felé a felkiáltójel a pontot megvendégelé,
az utak s a városok kereszteződésében úton Mikimiérthogyha felé a pont a vesszőt nadrágba öltözteté.
(Lačna usta)
Amikor jön a kérdőjel, a tolvaj, lesz itt, jaj, nagy baj, mint vad sárkány, forog jobbra, balra,
amit csak ér hamm, mind bekapja, hisz a szája mindig tátva.
(Kakšni časi)
Csipp, csipp, reggelire a pontot felcsipkedték a madarak,
csipp, csipp, délre a kérdőjel mezítláb maradt,
csipp, csipp a felkiáltójel így kiáltott: jaj, az orromba harap.
(Na piki vas imam)
Pikkelek rátok, OH
pikkelek rátok, FÁJ, félelem cibál
pikkelek rátok, NEM, huzat a fejemben,
pikkelek rátok, NE, el ne hagyjatok sose,
pikkelek rátok, OTT, magamon tollat látok.
(Vsak srček ima svoj smrček)
Az egyes hang nélkül kering, el nem szédül,
a kettes a mutatóujjal veszekszik
a hármas randira boldogan igyekszik
a békétlen négyes állandóan csak éhes
az ötös, kinek szép a farka mindig a tükröt akarja
(velike oči)
A kisujj hunyorog: »Fáj ez az átkozott fog.«
A hüvelykujj megfordul lassan: »Csend legyen, hogy alhassam!«
A gyűrűsujj szemét mereszti: – biztosan a feje fáj neki.
A középső ujj tüsszent kettőt: »A nyugalmam, jaj, eltűnt.«
A mutatóujj szól ásítva: »Az ellenőr szemét tágra nyitja.«
(Izštevanka)
Itt, ott, amott, hol járnak a bajok,
ez, az, emez, mondd, a lisztből mi lesz,
erre, arra, sötét a szemed alja,
most ez, majd más, ide nézz te, óriás,
kicsi kincsem, látod, itt senki sincsen.
(Skrivač)
Váratlanul, jaj, itt termett egy oroszlán, a rettegett,
tudja valaki talán, honnan jött az oroszlán
mint jött, el is tűnt gyorsan vajon most hol van,
tudja valaki talán, honnan jött az oroszlán.
(Glavni)
A főnök én vagyok, az elefánt mondja, mindenkit oktatok jóra,
a főnök én vagyok, a hal mondja s néz szeretettel a holdra,
a főnök én vagyok a szellem mondja, s áll máris a sarokba.
(Urnik)
Amikor a zsiráf dörzsöli szemét, a lombok között a reggel ébred épp,
amikor a zsiráf a nyakát mossa, a krokodil úszik be a folyóba,
amikor a zsiráf szépíti magát, a majmok a fákról szedik a banánt.
(Če)
Ha ideugrál a béka, fogadja őt a veréb ma,
ha idedöcög a teve, a fagyöngy legyen ma vele,
ha a nyúl megjelenik ma itt, csodálja a hold sarkait
(Gizdalinka)
Erre-arra jár az orra után, most itt jön kissé sete-sután.
Tükör előtt haját fonja, szalagjait teszi sorba.
Édesen forog, az éjszakai eget nézi, – a csillagokat hiába várja, beleharap egy savanyú uborkába.
(Klobouček)
Neki, hej-haj nem tetszik csöpp kalapja,
ezért, hej-haj elindult jobbra-balra,
látjuk, hej-haj, vágyő új divatra.
(Potepin)
A kéményen ül egy törpe, csak bal lábán van cipője,
A folyóban úszik egy harcsa, fent a felhőket szél hajtja,
Az ösvényen ugrál egy nyúl, az égre fel a holdért nyúl,
A kályhából száll a füst, a korom, csavargó kopogtat, egy szegény rokon
(Dvojnik)
Te vagy az én emlékem virága, napjaim unalmassága
Te vagy az én emlékem hangja csak meg senki se hallja!
Te vagy az én emlékem képe csak meg senki se nézze!
(Jesenski večer)
Amikor a körték mind pirosra érnek
a felhők a magasban szinte élnek
s este felélednek az emlékek
(dolge sence na obzorju)
Egy bőgő dörmög az ablak alatt szél rázza a kalászokat
a kéményen egy madár fészkel mondd, te merre mész el
Az állomáson a vonat sípol tengerpartot felhő csókol
(trepet)
Benned van egy virág rejtve az égbolt mélyébe
Benned van egy virág a csend óvja két kezével
Benned van egy virág mi a múltunk zenéje
(Kaj je blizu)
Közel a veszekedés a házi béke oly kevés
közel vannak a kezek oltalmaz az istened
Közel van a harmat érinti mezítlen talpad
(Deževno jutro)
Az éjszaka visz a farkán néhány csöngőt
a lyuk a zsebben egyre nézelődött
a Nap ott alszik a felhők mögött
(Misel)
Eljön, eljön valahogy, valahogyan, mint felhő a hegy felett.
Eljön, eljön valahogy, valahogyan, mint a köd a víz felett.
Eljön, eljön valahogy, valahogyan, és megfogja a kezed.
