(*12. junij1943, Budimpešta), prevajalec. Dve leti je bil študent na ELTE, kjer se je učil angleško-rusko-arabskega jezika. Poleg tega se je naučil še drugih tujih jezikov.
1964-1971, Budimpešta: tehnični prevajalec, tuje zunanjetrgovinsko dopisno izobraževanje, turistični vodnik, prvi poskusi v književnosti.
1970: se poroči z Halino Orechwo, litvansko Poljakinjo, učiteljico francoskega in angleškega jezika.
1971-1980, Gdansk: ukvarjati se začne samo s književnostjo. Prevaja v poljščino pesmi, pripovedke, romane ... Objavlja v vsakem pomembnejšem poljskem časopisu, reviji, na gdanskem in varšavskem radiu in je sodelavec pri mnogih poljskih založništvih. Izda več knjig. Sproti se objavlja tudi v revijah za romunske in vojvodinske Madžare, poljske Beloruse ter litvanske Poljake.
1981-1994, Budimpešta: tehnični prevajalec, v tujini še nadalje objavlja svoje publikacije, začne tudi na Madžarskem (Új Tükör – Novo ogledalo, Képes Újság Slikovni časnik, Somogy Šomogy, Alföld Nižina).
Od leta 1995 Tápióbicske: ukvarja se samo s književnostjo, zelo redko publicira (Polisz), dve knjigi objavi na Madžarskem, prva je prevod romana iz angleščine, druga je knjiga o jezikih, o učenju jezika, v tem objavi tudi nekaj svojih in prevedene pesmi. Od leta 1996-1998 se pripravlja s svojim sinom na ekspedicijo v Sibirijo, ampak zaradi pomanjkanja sponzorjev, čeprav so ga tamkajšnji organizatorji, pisatelji, pesniki podpirali, ne pride do tega.
Od leta 2000 zbira pesmi, pripovedke, pravljice z vsega sveta v več kot 100 jezikih za svoje gradivo, VILÁG ANTOLÓGIA – SVETOVNA ANTOLOGIJA. V stiku je z mnogimi pisatelji, pesniki, založbami, z združenji pisateljev, ministri. Njegovi prevodi so izšli v 40 do 50 različnih jezikov v obliki knjig, časopisov, revij, radijskih oddaj na Poljskem, Madžarskem, Transilvaniji, Vojvodini, Litvi. V mnogih državah so objavili njegove članke o poznavanju jezika in o njegovem delu.
ISTVÁN DABI
1943. VI. 12-én születtem Budapesten. Magyar vagyok, de az őseim között voltak lengyelek, szerbek.
Budapesten az ELTÉ-b tanultam orosz, angol, arab nyelvet, és magánúton megtanultam még nagyon sok nyelvet.
Magyarországon különböző külkereskedelmi vállalatoknál és fordítóirodáknál dolgoztam, mint szakfordító.
1971-ben nősültem, a feleségem, Halina, litvániai lengyel (az apja belorusz, az anyja lengyel), francia és angol tanárnő.
Lengyelországban született két gyerekünk: István Mikolaj – aki festő- és fotóművész(több kiállítása volt Budapesten és Lengyelországban), épp most védi a diplomáját a budapesti Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán. A lányunk, Mária Rozália a budapesti egyetemen ukrán szakon végzett, de jelenleg népművészettel (szövés, fonás stb.) foglalkozik.
1972-től 1980-ig Lengyelországban, Gdańskban laktunk. Ott kezdtem – a korábbi apróbb próbálkozásoktól eltekintve – szépirodalmi munkásságomat. Lengyelre és magyarra fordítok verseket és prózát, lengyelül írok verseket, prózát magyarul.
Lengyelországban szinte minden jelentős újságban,folyóiratban jelentek meg fordításaim (kb. 50 nyelvből), saját verseim. A Gdanski és a Varsói Rádiónak voltam külső munkatársa, verseimet, vers-, elbeszélés-, hangjáték- és regény-fordításaimat mutatták be. Több lengyel könyvkiadónak voltam recenzense, könyvformában is jelentek meg ott fordításaim (pld. Móricz Zsigmond elbeszélései, magyar sci-fi elbeszélések, Mezei András:”A csodatévő” és Hernádi Gyula: „Az erőd” c. regénye.
A lengyelországi fehérorosz nyelvű „Niva” c. újságban saját – lengyelül írt és saját magam által beloruszra fordított – verseim jelentek meg.
Az erdélyi magyar újságok is rendszeresen publikáltak. Jelenleg a bukaresti „Romániai Magyar Szó”-ban jelennek meg versfordításaim (pld. Lengyelből, szlovénből, spanyolból, malájból, indonézből, azeriből, stb.) Ez az újság közölte tavaly l8 folytatásban „55 év viharai” c. önéletrajzi kisregényemet. A romániai Pallasz-Akadémia kiadó tavaly adta ki könyvformátumban kasub (egy lengyelországi kissebbség) és észt mesefordításaimat.
A Vajdaságban magyarul, Macedóniában macedónul jelentek meg fordításaim.
Magyarországon kevesebbet publikálok, igaz újságokban, folyóiratokban (Somogy, Alföld, Új Tükör, Polisz, Napút stb.) jelennek meg fordításaim. Könyv formában csak 1 ausztráliai regény fordítása, és a „Nyelvekről, nyelvtanulásról és még valami…” c. könyvem jelent meg. Ez utóbbiban a nyelvtanulási módszerem leírása mellett közlök pár versfordítást és saját verset.
Szerbiában jelent meg magyarul a norvégiában élő boszniai költő, Fikret Džinko verseinek kis gyüjteménye az én fordításomban.
Jean Dumortier belgiai francia költő egyik kötetében pár verse az én magyar és lengyel fordításomban kapott helyet.
Jelenleg egy világantológiát készítek (lengyelül és magyarul), amibe verseket, elbeszéléseket és meséket fordítok a világ minden tájáról, kb. 100-120 nyelvből. Ezzel az a célom, hogy megmutassam, hogy minden népnek megvan a maga, értékes kultúrája, hiszen oly sokan oly sok népet „primitívnek” tartanak. Én ez ellen a sértő felfogás ellen igyekszem harcolni.
ISTVAN DABI – węgierski tłumacz literacki, poeta (piszący w j. polskim) urodził się w 1943 r. w Budapeszcie. Studiował w Budapeszcie j. rosyjski, arabski, angielski i uczył się dużo innych języków. Pracował jako tłumacz literatury technicznej w różnych przedsiębiorstwach w Budapeszcie. W 1970 ożenił się z Polką, w latach 1971-1980 mieszkał w Gdańsku, zajmował się wyłącznie literaturą piękną. Publikował (częściowo publikuje) w wielu czasopismach, gazetach polskich (Litery, Punkt, Fakty, Nurty, Literatura, Życie Literackie, Radar, Argumenty, Odra, Nadodrze, Poezja itd.) – wiersze własne i przekłady z około 30 języków. Był współpracownikiem Rozgłośni Gdańskiej i Warszawskiej Polskiego Radia (słuchowiska, wiersze, opowiadania, humoreski, fragmenty – i całość – powieści przez niego przełożonych i publikowanych), współpracownik wydawnictw polskich (Pax, Pojezierze, Wydawnictwo Morskie, Wydawnictwo Poznańskie, Wydawnictwo Literackie itd.), wydał parę książek – powieści, na przykład: Gyula Hernádi „Twierdza”, András Mezei: „Legenda o sprawiedliwości”, opowiadania – oraz „zeszyty autorskie” z wierszami własnymi i przekładami. W Gdańsku miał dużo wieczorów autorskich. Publikował także w wychodzącym w Białymstoku tygodniku białoruskim „Niwa” swoje wiersze napisane w j. polskim i przetłumaczone przez siebie na białoruski. Publikował również w prasie polskiej w Wilnie. W latach 1981-1994 mieszkał w Budapeszcie, pracował jako tłumacz techniczny, ale zajmował się nadal literaturą piękną. W czasopismach węgierskich – w Rumunii, Jugosławii i na Węgrzech –publikowal pzekłady poetów polskich i kaszubskich z Gdańska.
Na Węgrzech publikował (publikuje) w czasopismach, wydał 2 książki (1 powieść z angielskiego i 1 „książka” o językach, uczeniu się języków, z wierszami i przekładami).
Od 1995 mieszka we wsi Tápióbicske (70 km od Budapesztu) i zajmuje się wyłącznie literaturą piękną. Od roku 1999 zbiera, selektuje i przekłada wiersze i opowiadania do swej ANTOLOGII ŚWIATA. Pisano o nim, o jego projekcie w wielu gazetach w wielu krajach świata.
