RITMUS

RITMUS

(Ritem)

Valahol
az úton
kis fény pislákol

valahol
az úton
hang szól mint máshol

valahol
az úton
a szívem
titoktól lángol

A PONT, E PÖTTY

(fika)

A krétával
táncol a pont, e pötty,

kíváncsin nézelődik
a kérdő- s felkiáltójelek közt,

a nevető vessző mellett
mintha kissé fáradt lenne,

a kettőspont neveti:
üres fazék, nincs semmi benne,

a kiáltásoktól, sikolyoktól
álomba zuhan kicsi teste.

KÖZVETÍTŐ

(Mešetar)

No lám,
hatalmas
közvetítő a gondolatjel.

elölről
hátulról
fütyül, sípol
míg nem perdül táncra
kövér komája,

No lám,
büszke
közvetítő a gondolatjel.

A VILÁG KÖLDÖKE

(Popek sveta)

Az utak s a városok
kereszteződésében
úton Mikimiérthogyha felé
a kérdőjel
kiugrott a felkiáltójel elé,

az utak s a városok
kereszteződésében
úton Mikimiérthogyha felé
a felkiáltójel
a pontot megvendégelé,

az utak s a városok
kereszteződésében
úton Mikimiérthogyha felé
a pont a vesszőt
nadrágba öltözteté.

MOHÓ SZÁJ

(Lačna usta)

Amikor
jön a kérdőjel, a tolvaj,
lesz itt, jaj, nagy baj,
mint vad sárkány,
forog jobbra, balra,

amit csak ér
hamm, mind bekapja,
hisz a szája mindig tátva.

MICSODA IDŐK

(Kakšni časi)

Csipp, csipp,
reggelire
a pontot felcsipkedték a madarak,

csipp, csipp,
délre
a kérdőjel mezítláb maradt,

csipp, csipp
a felkiáltójel
így kiáltott:
jaj, az orromba harap.

PIKKELEK RÁTOK

(Na piki vas imam)

Pikkelek rátok,
OH

pikkelek rátok,
FÁJ, félelem cibál

pikkelek rátok,
NEM, huzat a fejemben,

pikkelek rátok,
NE, el ne hagyjatok sose,

pikkelek rátok,
OTT, magamon tollat látok.

AZ EGYES HANG NÉLKÜL...

(Vsak srček ima svoj smrček)

Az egyes hang nélkül
kering, el nem szédül,

a kettes a mutatóujjal
veszekszik

a hármas
randira
boldogan igyekszik

a békétlen négyes
állandóan csak éhes

az ötös, kinek szép a farka
mindig a tükröt akarja

NAGY SZEMEK

(velike oči)

A kisujj hunyorog:
»Fáj ez az átkozott fog.«

A hüvelykujj megfordul lassan:
»Csend legyen, hogy alhassam!«

A gyűrűsujj szemét mereszti:
– biztosan a feje fáj neki.

A középső ujj tüsszent kettőt:
»A nyugalmam, jaj, eltűnt.«

A mutatóujj szól ásítva:
»Az ellenőr szemét tágra nyitja.«

KISZÁMOLÓ

(Izštevanka)

Itt, ott, amott,
hol járnak a bajok,

ez, az, emez,
mondd, a lisztből mi lesz,

erre, arra,
sötét a szemed alja,

most ez, majd más,
ide nézz te, óriás,

kicsi kincsem,
látod, itt senki sincsen.

REJTŐZKÖDŐ

(Skrivač)

Váratlanul, jaj, itt termett
egy oroszlán, a rettegett,

tudja valaki talán,
honnan jött az oroszlán

mint jött, el is tűnt gyorsan
vajon most hol van,

tudja valaki talán,
honnan jött az oroszlán.

A FŐNÖK

(Glavni)

A főnök
én vagyok,
az elefánt mondja,
mindenkit oktatok jóra,

a főnök
én vagyok,
a hal mondja
s néz szeretettel a holdra,

a főnök
én vagyok
a szellem mondja,
s áll máris a sarokba.

ÓRAREND

(Urnik)

Amikor a zsiráf dörzsöli szemét,
a lombok között a reggel ébred épp,

amikor a zsiráf a nyakát mossa,
a krokodil úszik be a folyóba,

amikor a zsiráf szépíti magát,
a majmok a fákról szedik a banánt.

HA

(Če)

Ha
ideugrál a béka,
fogadja őt a veréb ma,

ha
idedöcög a teve,
a fagyöngy legyen ma vele,

ha
a nyúl megjelenik ma itt,
csodálja a hold sarkait

DIVATBÁB

(Gizdalinka)

Erre-arra
jár az orra után,
most itt jön
kissé sete-sután.

Tükör előtt
haját fonja,
szalagjait teszi sorba.

Édesen forog,
az éjszakai eget nézi,
– a csillagokat hiába várja,
beleharap egy savanyú uborkába.

A KISKALAP

(Klobouček)

Neki,
hej-haj
nem tetszik csöpp kalapja,

ezért,
hej-haj
elindult jobbra-balra,

látjuk,
hej-haj,
vágyő új divatra.

CSAVARGÓ

(Potepin)

A
kéményen ül egy törpe,
csak bal lábán van cipője,

A
folyóban úszik egy harcsa,
fent a felhőket szél hajtja,

Az
ösvényen ugrál egy nyúl,
az égre fel a holdért nyúl,

A
kályhából száll a füst, a korom,
csavargó kopogtat, egy szegény rokon

HASONMÁS

(Dvojnik)

Te
vagy az én
emlékem virága,
napjaim unalmassága

Te
vagy az én
emlékem hangja
csak meg senki se hallja!

Te
vagy az én
emlékem képe
csak meg senki se nézze!

ŐSZI ESTE

(Jesenski večer)

Amikor
a körték mind
pirosra érnek

a felhők
a magasban
szinte élnek

s este
felélednek
az emlékek

HOSSZÚ ÁRNYAK A LÁTHATÁRON

(dolge sence na obzorju)

Egy bőgő
dörmög az ablak alatt
szél rázza a kalászokat

a kéményen
egy madár fészkel
mondd, te merre mész el

Az állomáson
a vonat sípol
tengerpartot felhő csókol

REMEGÉS

(trepet)

Benned
van egy virág
rejtve az égbolt mélyébe

Benned
van egy virág
a csend óvja két kezével

Benned
van egy virág
mi a múltunk zenéje

MI VAN KÖZEL

(Kaj je blizu)

Közel
a veszekedés
a házi béke oly kevés

közel
vannak a kezek
oltalmaz az istened

Közel
van a harmat
érinti mezítlen talpad

ESŐS REGGEL

(Deževno jutro)

Az éjszaka
visz a farkán
néhány csöngőt

a lyuk a
zsebben
egyre nézelődött

a Nap
ott alszik
a felhők mögött

A GONDOLAT

(Misel)

Eljön,
eljön valahogy,
valahogyan, mint felhő a hegy felett.

Eljön,
eljön valahogy,
valahogyan, mint a köd a víz felett.

Eljön,
eljön valahogy,
valahogyan, és megfogja a kezed.